Ebben a cikkben végignézzük, hogy milyen nem asszertív magatartás-formák vannak és hogy ezek miért gátolják az egészséges emberi kapcsolatok kialakulását.

"NEKEM MINDEGY" - A PASSZÍV

A passzív embert többek között erről a szimbolikus mondatáról lehet felismerni. Persze a szíve mélyén neki sem mindegy, csak ezt nem meri felvállalni. Sajnos sokszor másodlagosnak érzi a saját érzéseit, vágyait és a mások vágyaira figyel, mert tőlük várja a szeretetet, amit magának nem tud megadni.  A passzív típusú emberek hagyják, hogy életüket mások irányítsák és úgy érzik, hogy tőlük a világ elvárja, hogy a saját életüket háttérbe szorítsák. Szeretnek másoknak segíteni, másokat előtérbe tolni, félnek a szerepléstől, a megmutatkozástól. A passzív ember folyamatosan áttolja másokra a döntés felelősségét, sokszor nem tudja, vagy nem meri kimondani, hogy neki mi lenne a jó. A passzív kivonul a konfliktusokból, feladja az álláspontját, vagy megriad a kényszertől, hogy színt kell vallania. Ha valaki ilyen magatartásformát vesz fel kommunikációjában, akkor sokszor kér elnézést, visszakozik, nem mondja ki határozottan, hogy mit szeretne. Sajnos a sok elfojtás és másokra figyelés betegségek formájában üthet vissza.

Miért lesz valaki passzív?

Minden magatartásformánál felmerül ez a kérdés - vajon miért választja valaki ezt, ahelyett, hogy egészséges asszertivitást élne meg? A válasz nagyon egyszerű, a feloldás viszont épp ennyire nehéz. A magatartás gyerekkorban alakul ki, amikor egyrészt van egy belőlünk eredő "bátorsági szint": van aki félénkebb, visszahúzódóbb, van aki magabiztosabb, bátrabb. E mellett egyre erősebben hat az a szerep, amit a család kitalált nekünk, vagy éppen mi kitaláltunk magunknak, hogy be tudjunk a családunkba illeszkedni. Egy adott magatartás általában alkalmazkodásból születik, egyszerű túlélési reflex: van akinek alárendelődni kell, van aki agresszív lesz ahhoz, hogy túléljen.

Meglátásom szerint sokszor előfordul, hogy valaki nem passzívnak születik, hanem a körülmények teszik azzá, mert kisgyerek korában csak ezzel a túlzott alkalmazkodással tudott beilleszkedni a családba, a másokra való figyelést tökéletesre fejlesztette, magáról pedig elfelejtett gondoskodni. Megtanulta, hogy akkor szeretik, ha a vágyait elnyomja, ha másokat enged dönteni, irányítani és emiatt felnőttkorban is továbbviszi ezt az alárendelt magatartást.

"MIATTAD VAN ROSSZ KEDVEM" - A MANIPULATÍV

Számomra ez a legfájdalmasabb magatartás, ami övön aluli zsarolással és manipulációval éri el a célját. A manipulatív emberek sajátos keverékei a passzívnak és az agresszívnak. Ezt rejtetten agresszívnak is nevezi a szakirodalom, mert ezek a típusok dominálni akarnak, de céljaikat nem egyértelmű kommunikációval érik el, hanem lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat keltésével, sajnáltatással, szomorúsággal, haraggal. Hihetetlen mennyiségű érzelmet képesek felvonultatni azért, hogy elérjék, amit akarnak. És nagyon sokszor nyernek - legalábbis megvalósul, amit szeretnének. Mindeközben azonban nekik is rossz és a másiknak is, folyton veszít-veszít helyzetet teremtenek. Ugyanis belül tudják, hogy manipulációval érték el, amit szeretnének - tehát nem tartják érdemesnek magukat arra, hogy nyíltan kifejezzék akaratukat, vágyaikat. A másik pedig a rossz érzések miatt teszi meg, amit a manipulatív akar, nem tud tisztán, szívből és korrekten örömet szerezni, vagy segíteni. Nagyon jellemző rájuk, hogy életükért, döntéseikért, tetteikért, körülményeikért másokat hibáztatnak, szeretik a felelősséget a másikra tolni.

A manipulatív belül mély önbizalomhiánnyal küzd, nem hiszi el, hogy joga van kérni és hogy fontos, amit szeretne. Nem meri nyíltan felvállalni az akaratát. Viszont belső agressziója nem hagyja nyugodni és ezért a rejtett érzelmi manipulációkkal éri el céljait. Figyeljük meg, van-e ilyen magatartás a környezetünkben! Vannak-e olyan barátaink, családtagjaink, akiket sajnálatból támogatunk, vagy félünk a sértődésüktől, haragjuktól és ezért inkább megtesszük, amit szeretnének, csak hogy béke legyen?

"TE IS TUDOD, HOGY IGAZAM VAN" - AGRESSZÍV

Ők a határozott és letolós emberek, akik sokszor már magabiztos megjelenésükkel is feszültséget keltenek a másikban, esetleg félelmet. Az agresszívak nem kerülik a konfliktusokat, sőt, akár gerjesztik is azt, hogy abból győztesen kikerülve ismét megmártózzanak önelégültségükben. Mindig elérik, amit akarnak, és sokszor nyíltan vállalják is vágyaikat, nem kérdés, hogy a másiknak azt kell tenni, amit ők akarnak. Sokat beszélnek, nem kérdeznek, nem nyitottak, vagy befogadóak másokkal szemben, mindig önmagukat tolják előtérbe.

A konfliktusok megoldásában csak magukra figyelnek és eszükbe sem jut a másik helyzetébe képzelni magukat. Néha ki is lóg a lóláb: ha olyan magabiztosak, amilyennek látszanak, vajon miért van szükség a folytonos bizonyításra, önigazolásra? Könnyen elárulják agresszivitásukat az ehhez a típushoz tartozók, amikor hibáznak és valaki ezzel szembesíti őket. A passzív tuti elszégyellné magát egy ilyen helyzetben, az agresszív épp ellenkezőleg, visszatámad és hallani sem akar arról, hogy ő valamit rosszul csinált volna. Dühösen reagál és egyből keresi a másik gyenge pontját, hogy belemarjon - "a legjobb védekezés a támadás" elvét követve. Persze a VALÓDI magabiztosságnak nincs szüksége efféle támadó védekezésre, innen is látszik, hogy az agresszív a szíve mélyén nagyon is fél attól, hogy kiderül, hogy nem tökéletes...

Kíváncsi vagy a cikk első részére? Itt elolvashatod!  Folytatás hamarosan a tudatos asszertív kommunikáció lépéseivel!

Fülöp Johanna