Ahogy a szólás mondja: „a győztesnek mindig van egy terve, a vesztesnek mindig van egy kifogása…” Először is: ismerd fel, hogy melyik típust, melyik forgatókönyvet követed az életedben, másodszor: írd újra (ha nem tetszik).

Szerintem a fenti idézet nagyon jól mutatja a kétféle gondolkodásmód közötti különbséget, de hogy pontosan lássuk a téma gyökerét, nézzük meg kicsit közelebbről, mit értünk győztes, vagy vesztes gondolkodásmód alatt?

A győztes az, aki eléri a célját.

Berne professzor annak idején a Sorskönyv c. művében így fogalmazott a győztes attitűd kapcsán. Ez döbbenetesen letisztító megközelítés, hiszen ennek értelmében, ha vannak céljaid, van terved és eléred, amit szeretnél, akkor győztes vagy. Sok embernek már a célkitűzés is gondot okoz, szóval ez az egész nem olyan egyszerű, mint gondolnád.

Tehát a győztes felfogás alapeleme, hogy célokat tűzzünk és tegyük meg a szükséges lépéseket azért, hogy elérjük a célt. Ez vajon mennyire igaz Rád?

A vesztes másokat hibáztat, vagy kifogásokat keres.

A vesztes típus a felelősség elhárításával válik valójában vesztessé, ami trükkös téma, hiszen pont azért kenné másra a felelősséget, mert nem akar szembesülni vesztes mivoltával. Ó én ebben nagyon jól magamra ismerek, pl. amikor kések és elregélem, hogy milyen okok játszottak közre, ahelyett, hogy vállalnám, nem indultam el időben otthonról. :)

A vesztesnek sokszor céljai sincsenek, nem tud nyerni, hiszen nem indul el egy játékban sem, általában pedig hagyja, hogy mások írják meg élete fejezeteit. Sokszor úgy érzi, mellékszereplő a saját életében. Ennél pedig még rosszabb, ha mások, a körülmények, vagy bármilyen tényező ÁLDOZATAKÉNT tekint magára. Ez vajon mennyire igaz Rád?

MI dönti el, hogy győztesek vagyunk, vagy vesztesek?

Attól függ, hogy kit kérdezünk erről. A rizsa után a válasz egyébként ugyanaz: mi magunk döntünk. Berne szerint azt, hogy milyen a sorskönyvünk (életünk forgatókönyve) és hogy benne mi győztesként vagy vesztesként szerepelünk-e, már gyerekkorunkban eldől, mi magunk döntjük el. Képzeljük el, hogy egy néhány éves gyerek, ösztönei, tapasztalatai, túltengő érzései, örömei vagy épp félelmei hatására egy teljes életről, cirka 80-90 évről dönt. És a döntés után a gyermek egész életét annak szenteli, hogy megvalósítsa azt a forgatókönyvet, amit gyerekként kigondolt.

Ha például a gyerek hajdanán eldöntötte, hogy ő mások áldozata, akkor várhatóan egész életében tudat alatt úgy szervezi a dolgokat, hogy az áldozat szerepben tetszelegjen. A másik oldal is könnyen előfordul, amikor gyerekként valaki az "üldöző" szerepre kattan rá, vagy éppen mások belekényszerítették ebbe a szerepbe és felnőttként is keresi az áldozatokat, hogy üldöző szerepét megvalósítsa.

Sajnos gyerekként nem volt sok esélyünk, a külső történések hatására döntöttünk. Ne hibáztassuk magunkat, se a környezetünket. Ne keressük a kifogásokat. Koncentráljuk a felnőtt életre, amikor a döntést már tudatos szintre emelhetjük!

Én oké, te oké.

Van még egy jó teszt ebben a témában, szerintem érdemes végigpörgetni :) Szánj pár percet a belső figyelemre és képzeld el magad egy közepesen stresszes helyzetben. Kérdezd meg magadtól, hogy hogyan látod a helyzet szereplőit? TE OKÉ vagy? A többiek OKÉ-k vagy NEM OKÉ-k? Azért válassz stresszes helyzetet, mert ilyenkor nyúlsz a leginkább a belső, ösztönös énedhez, ilyenkor tudod a legkevésbé kontrollálni magad.

A győztes típus magát mindig OKÉ-nak érzi, és jó esetben a többieket is :), ha ez a helyzet, te is győztes vagy, sőt, asszertív. A vesztes sajna magát áldozatként éli meg, NEM OKÉ, akivel a többiek kibabrálnak, aki a körülmények áldozata. Sokszor a többieket erősnek látja, magát gyengének, mindenki lehet OKÉ, csak ő nem.

Van jó hír? Van.

Én 15 évi önismereti és önfejlesztő munka tapasztalatával, őszintén azt gondolom, hogy az ember változhat, fejlődhet, bármikor. Nem az a kérdés, hogy győztes vagy-e, vagy vesztes. Hanem az: akarsz győztes lenni? Igen? Akkor gondold végig ezeket:

• Vannak céljaid?
• És eléred őket?
• Céljaid összhangban vannak a képességeiddel?
• Teszel azért, hogy elérd a céljaid?
• Keresel kifogásokat, ha nem sikerült valami?
• Elfogadod, hogy hibázhatsz és vállalod ezért a felelősséget?
• Úgy egyáltalán, kit tartasz felelősnek az életedért?
• Tisztában vagy azzal, hogy mik a pozitív és fejlesztendő tulajdonságaid?
• Szereted magadat a képességeid jelenlegi szintjével, a hibáiddal, a korlátaiddal együtt?
• Látod az életedben a fejlődést?
• Magadhoz méred a fejlődésed?
• Vágyaidat célokká alakítod és megtervezed a hozzájuk vezető utat?
• Elhiszed, hogy győztes lehetsz?

Remélem igen :)

Fülöp Johanna