Hja igen, a mediterránok! De tudnak élni, és élni szeretni! Gyors körkép Lisszabon inspiráló és életigenlő atmoszférájáról. Ha szeretnél töltődni kicsit a déli életigenléssel, akkor hajrá :) 

Repülő - fapados, szállás - airbnb, életérzés - megfizethetetlen :) Igen jó döntés volt, amikor egy este böngésztem a Wizzair jegyei között és teljesen spontán foglaltunk egy lisszaboni hétvégét. Megvolt a jegy, aztán irány az airbnb, központi, autentikus lakást kerestünk. Meglett :) aztán jött a nagy nap, fapaddal oda, és indult a portugál életérzés, néhány nap elég volt, hogy kirángasson a téli életuntságból és megtöltse a napokat életszeretettel.

Az egyetlen negatívum a szállásunkon tapasztalt hőmérséklet, ami nem volt oly kellemes, mint a jól bevált budapesti lakásunkban. Mediterrán barátaink nem annyira szeretnek vagy tudnak fűteni, és egy tetőtéri lakás - amúgy pazar kilátással - igencsak le tud hűlni télvíz idején. De összesen ennyi, amit felróhatnánk, mert ezt leszámítva szuper, inspiráló és életigenlő dolog Portugáliába utazni!

Imádtuk a kívülről csempézett falakat, melyek egyszerre voltak autentikusak és igen dizájnosak. A zegzugos utcákon egymást érik a bájos házak, színes falakkal, ódon hangulattal. Az utakat, járdákat sok helyen kockakövek borítják, ezer, sőt millió fehér apró kockakövet pakoltak le hajdanán a ráérő kezek. A kövek annyira jellegzetességei a városnak, hogy egyet el is hoztunk emlékbe :)

Az emberek vidámak, hangosak és barátságosak, szeretnek enni, inni és "vonulni". Kicsit alacsonyabbak nálunk, de ettől csak még cukibbak. Abszolút kedves volt mindenki, az idősebbek nem beszéltek olyan nagy lendülettel angolul, mint a fiatalok, de ez láthatóan nem szegte a jókedvet, se nekik, se nekünk. 

A "vonulás" népszerű jelensége a legjobban tetten érhető a lisszaboni éjszakában. A szórakozóhelyek kicsik és füstösek, a dohányzás ott még furcsa módon legális. Emiatt a szórakozóhelyek mélyén néha áll a füst, az emberek meg kint nyomulnak az utcán és vonulnak egyik helyről a másikra. Először kicsit furcsa volt ez a folyamatos fesztiválhangulat, aztán hamar megszoktuk.

Ha éjszaka, ha nappal, az élő zene szerencsére alapvető kelléke a városnak. Amikor süt a nap, szól a zene és árad az életöröm, az annyira, de annyira feltöltő! Egy zenekar simán feláll - hangosítással együtt - bármelyik térre és játszanak, szakadatlan. Egy nap alatt 5-6 helyen találtunk teljesen profi zenészeket, akik mini-koncertjeikkel betöltötték a várost. A zene-élmény csúcsa persze a tradicionális FADO volt, amit egy nagyon házias, kicsi vendéglőben élhettünk át.

Szerencsénknek és autentikus helyvadászó ösztöneinkenk hála megtaláltuk a tuti helyet, ahol nem kellet plusz fee-t fizetni a showért, egyszerűen csak ott volt a FADO az asztalok között. Nagyon pici volt a hely, mégis tömve, alig kaptunk egy asztalt, szerencsére azt a színpad közelében. A pincér, aki kérés nélkül előétellel fogadott minket, majd isteni fogásokat tálalt elénk, mint kiderült a hely tulaja volt, aki két felszolgálás között elénekelte a kedvenc dalait. Ezt követte a közönség, mert azt vettük észre, hogy az asztaloktól sorban állnak fel az emberek és elkezdenek profi módon fado-t énekelni...

A legnagyobb élmény egy átlagos, kicsit félénk lány volt, aki kiállt a zenekar elé, és ahogy dalra gyújtott, úgy töltődött fel az egész lénye érzelmekkel és tűzzel. Teljesen átlényegült, egy pillanat alatt megváltozott a testtartása, a kisugárzása, és hirtelen tele lett élettel és szépséggel. Nagy élmény volt látni ezt az átalakulást, a zene és a dal által. 

Aztán nincs mese, beszélni kell a villamosokról. Nagyon rusztikus járatok visznek végig a városon, a vezetők meg ultranyugalommal állnak fél órát, ha épp felvonulás van, vagy ha beállt a forgalom. Érdekes jelenség ez a villamosozás, főleg a turistáknak szól, de a látványhoz, az egész életérzéshez nagyon hozzáad. Meg is fogalmaztam, vagy villamosvezető, vagy utcazenész szeretnék lenni, ha egyszer Lisszabonban élnék...

Egy szó, mint száz, Lisszabon felráz, rádsüt, feltölt és szórakoztat. Útra fel!

Fülöp Johanna